SMOG-1 munkamegbeszélés 2015. május 8.

A megbeszélés első részét az "expert review" töltötte ki. A meghívott szakértő vendég Szimler András volt.

Géczy Gábor és Kristóf Timur felvetítette a korábban már bemutatott blokkvázlatokat a Smog-1 vezérlő elektronikájáról. Ismertették a működését, valamint kitértek néhány részletre. Az első részlet, amiről hosszabb beszélgetés alakult ki, a buszra csatalakozást végző Schottky- dióda típusa volt.

Szó esett a Limiter switch-ekről, a busz túláram védelméről. Léteznek ilyen IC-k, de mégis a külön elemekből való megépítés mellett döntöttek. Követelmény az 1,8 és 5,5 Volt közötti megbízható, stabil működés, kis fogyasztás és kis méret.

Ugyancsak ismertetésre került a valós idejű óra és kalendárium egység is (RTCC). Ennek a tartalék energiaellátását egy vadonatúj technológián alapuló japán gyártmányú szuperkapacitás látja el, ez 11 mF kapacitású és kellően nagy biztonsági tényezővel képes biztosítani a Smog-1 műhold árnyékban eltöltött idejére az egység működését. Szóba került az esetleges meghibásodása, ehhez redundáns, kettős példányt kell alkalmazni. Gábor megemlítette, hogy egy teszter áramkörön dolgozik, amellyel az SPI buszon kommunikáló áramkörök működése lesz megvizsgálható. Kérdésre elmondta, hogy eddig hőkamrás tesztek nem voltak.

Józsa Viktor szólt a rázás-tesztekkel összefüggő témákról. Kiss Botond, aki a felfogó idomot bemutatta, ezúttal nem jelent meg, nincs hír újabb fejleményekről a legyártásával kapcsolatosan.

Téma volt a Varinex Kft., ahol 3D-s nyomtatással, prototípus gyártással foglalkoznak. Viktor beszámolt előzetes tapasztalatairól az ott kivitelezett teszt darabok kapcsán. Elmondta, hogy többféle anyaggal dolgoznak, volt közöttük meglepően jó tulajdonságokkal rendelkező is. Fém 3D-s kivitelezést vélhetően nem vállalnak, de Győrben állítólag van ilyen lehetőség is rajtuk keresztül.

Ezután vázolta az akku felfogó elem most már kivitelezésre kész változatát. Szó esett a hővédelem "mártogatós" megoldásáról, ez összefügg azzal a kérdéssel, hogy a rádióadó végfokán képződő hőt hová vezetjük el. Egyelőre az a verzió van előtérben, hogy ezt nem szükségképp kell az akkumulátor közelében elhelyezni. Ha ez a felfogó elem elkészül, akkor lehet a szerkezetet és az akkumulátort együtt a rázásra előkészíteni.

A következő beszédtéma a jelenlegi parabola felfogó elemmel kapcsolatban alakult ki. Bandi bácsi felhívta a figyelmet, hogy az új parabola szállítási, és szerelési munkálatai már május közepén kezdődnek. Ekkor leszerelésre kerül a régi. Ez alkalmat jelent arra, hogy az új felfogó elemet rá lehessen szerelni. László Gyula bemutatta a 3D-s modellt, kis vita alakult ki a csavarok számát, elhelyezését, biztosítását illetően. A felfogó, szorító elem alumíniumból készül, és 8 darab M8-as anyacsavar fogja össze oldalanként. Viktor felajánlotta, hogy a következő megbeszélésig kellő segítséget biztosít Gyulának a pontos számításhoz.

Ezután következett a megbeszélés leginkább izgalmas része, amikor Bandi bácsi szólt a start lehetőségekről, ill. az ezzel kapcsolatos fejleményekről.

Jelenleg nincs az ISS-en (International Space Station, Nemzetközi Űrállomás) olyan kész megoldás, amivel az 5x5x5 cm-es pocketqube egységeket pályára lehet tenni. Kompromisszumként ajánlható az, hogy a cubesatokat pályára juttató egységben el lehet foglalni egy teljes 10x10x10-es térrészt, de ekkor ki is kell fizetni az ezzel járó költségeket. A fent lévő POD-ba (PicoSatellite Orbital Deployer, Pico műhold pályára állító) így talán 3 vagy 4 pocketqube is behelyezhető lenne, de a költségek ugyanazok lennének, mint egy cubesat esetében.

Ez nyilvánvalóan nem a legkedvezőbb út. Az ISS-ről való pályára állítás volna a megfelelő, mivel ezen pályán (400 km) a Smog-1 tervezett kísérletei elvégezhetők, így egy magasabb pálya fölösleges illetve további problémakat vetne fel.

Bandi bácsi e-mail kapcsolatban van Robert Twiggs professzorral, a pocketqube szabvány megalkotójával. Jelenlegi helyzet szerint szabadalmaztatják ezeket, vagy csak a kidobó-szerkezetet, és ha valaki használni akarja, akkor meg kell venni a jogokat.

A másik, most már egyre inkább reális alternatívának tűnő út, az olasz Unisat által kínált pályára juttatás. Ekkor az oroszok Dnyepr rakétájával kerülne pályára, de ezzel több probléma, ill. megoldandó feladat is együtt jár. Ez a lehetőség kb. 600 km magas pályát biztosít, ahol a Smog-1 akar több évig - esetleg 25 évig is - pályán maradna. Ezt a hosszú időszakot a jelenleg rendelkezésre álló alkatrészekkel biztosan nem lehetne hasznosan kihasználni, főként az akkumulátor meghibásodására lehet számítani.

Az elektroszmog (világűr fele sugárzott tv-teljesítmények) mérése szempontjából is kedvezőbb lenne az alacsony pálya. Végül a legtöbb izgalmat kiváltó körülmény az, hogy ez az indítás a jövő év közepén, második felében lenne, addigra (ez év végére?) letesztelt kész példány kellene a Smog-1-ből. Ez nem látszik reálisnak. Mindamellett időszerűvé vált foglalkozni a pályára juttatáshoz szükséges pénz előteremtésével is.

Bandi bácsi szólt arról is, hogy egyre inkább előtérbe kerül egy olyan követelmény, hogy a felbocsátónak kötelezettsége lesz a visszatérést, (de-orbiting,) is megoldania, garantálnia. Ez olyan komplikált megoldásokat kíván, amelyek megfelelő tervezése, tesztelése összemérhető a jelenlegi tervezett rendszer kihívásaival.

Szólt a Smog-1 antennáiról is. Úgy tűnik, egyre inkább elfogadott lesz az az álláspont, amire mi is jutottunk, hogy az ilyen kisméretű szerkezetek esetében az antenna kibocsátására a kiolvasztásos megoldás nem megfelelő. Esetleg újra elő lehet/kell venni a mérőszalag-kivitelt. Úgy tűnik azonban, hogy a Smog-1 esetében a kétféle antenna túl sok helyet igényelne, így mégis célravezetőbb tartani magunkat a jelenlegi tervekhez.

A következő alkalomra újra meghívta Csizmadia Elek fizikust, egy olyan kísérletről való beszélgetésre, amelyet még senki nem csinált. Nagy permeabilitású anyagok alkalmazása mellett a pályáját a műhold vélhetően gyorsan elvesztené a Föld mágneses terében haladva. A folyamatos átmágneseződés a kinetikus energia gyors disszipációját vonzza magával.

Szóba került, hogy volt egy vendége a Bolognai Egyetemről, ott szinten érdeklődnek egy Zsebi méretű műhold elkészítésének módjáról, és ebben együttműködnének velünk.

Végül ugyancsak a témához tartozik a napcellák védelmi célú üvegborítása. Ha ez a magasabb pálya és hosszabb élettartam lesz a megvalósítható út, akkor kellenek a napcellákra a védőüvegek a káros sugárzások szűrése miatt. Ekkor viszont a jelenleg kidolgozás alatt lévő pattintásos napelem darabolás nem járható út. Az üveglap és a szilícium kristály nagyon nagy valószínűséggel nem fog ugyanott eltörni, tehát védőüveges napelemet ily módon nem lehet darabolni.

Érdekes lehet a védőüveg nélküli napcellák degradációja, ez védőüveges esetben azt jelenti, hogy 15 év alatt mintegy 30 százalékos teljesítmény csökkenéssel lehet számolni.

Végül Dudás Levi szólt arról, hogy a műholdvezérlő állomás "független üzemmódra" állt át, ez azt jelenti, hogy csak a napelemes rendszer látja el energiával az állomást. Így, ha 1-2 napig felhős az idő az akkumulátorok lemerülnek.

Az ok, hogy villámvédelmi megfontolások miatt optikai kábellel kapcsolódunk az egyetemi hálózathoz, ezért optika-réz átalakítókat kell alkalmazni. Mivel az először alkalmazott médiakonverterek, melyeknek fogyasztás 5-10 Wh, az egyik általunk használt rádiófrekvenciás sávban (437,400 – 437,500 MHz) zavarták a vételt, ezért optikai modullal rendelkező switch-ekre cseréltük őket, melyeknek 80 Wh a fogyasztásuk.

A vizsgálatok során, arra jutottunk, hogy a médiakonverterek és az optikai modulok között csak az optikai oldal sebességében van különbség. A médiakonverterek 100 Mbitesek, míg a modulok 1 Gbitesek. Tehát 1 Gbites médiakonvertereket kell keresni, hogy csökkentsük a fogyasztást és ne zavarjanak a fent említett sávban.

A websdr átalakítása előrehaladt, egy funcube dongle kerül fel, és a HA5PT, Tamástól kölcsönkapott egységet hamarosan vissza lehet adni.

Az új parabola telepítéssel egy időben foglalkozni kell a villámvédelem kérdésével is. A meglévő villámhárítókat cserélni/hosszabbítani kell.

Budapest 2015. május 17.

Tölgyesi János (HG5APZ)