80-as évek

Az elmúlt század 80-as éveiben a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék Űrkutató Csoportja nagy vállalkozásra készült, melynek Interkozmosz műholdas adatgyűjtő rendszer volt a neve. Ezen projekthez szükség volt egy nagy nyereségű , 460 MHz-en üzemelő antennára.

Az antenna négy, helikális sugárzóból álló csoport antenna lett. A helikális elemek sárgaréz szalagból készültek. A tervezést, megvalósítást Bánfalvi Antal irányította. A tervezésnél fontos szempont volt a 430-440 MHz-es rádióamatőr sáv lefedése is illetve az antennák helyének kiválasztása és az antennák tartószerkezetének kialakítása. Az E épület liftházának tetejére tervezett antenna elhelyezésére a tetőre tartó szerkezetet kellett elhelyezni. Ez egy sínrendszer, melyet a földrengés tűrő épületek tervezésében járatos Csák Béla professzor tervezett. A robosztus sínrendszer ma is jó állapotban van. Az antennák egy leselejtezett, a magyar honvédség által használt, szovjet gyártmányú távolfelderítő lokátor mechanikájára kerültek. Vezérlésük a V2-es épület hatodik emeletéről, a BME KISZ-MHSZ Rádióklubjából, a V2 és E épületet összekötő kábelen keresztül, történt. Az antenna által vett jelek előerősítés, lekeverés után kerültek a Rádióklubban elhelyezett vevőkbe.

A 80-as évek elején készült helix antenna csoport a 430 MHZ-es rádióamatőr és a 460 MHz-es Interkozmosz frekvencia sávokban üzemelt. A konstrukció érdekessége a speciális reflektor kialakítás mely a melléknyalábokat csökkentette. Forgató rendszere, tartó mechanikája egy orosz lokátor építőelemeit tartalmazta. Elhelyezése az E épület tetején történt. Akkor készült, Csák Béla professzor tervei alapján, a liftház tetején lévő sínrendszer is. A konstrukció kialakításában Bánfalvi Antal volt a meghatározó. Ez az alapja a 2011-ben készült új antenna rendszernek.

A képeket Ehmann István készítette 1999. január 4-én.

A kudarccal végződött projekt után, egy kemény telet követően, a vörösréz szalagok szétfagytak, eltörtek. Az antennát le kellet bontani. A tartószerkezet, az épületeket összekötő kábel, maradt. Felújítására 2011-ben, szponzorok segítségével került sor. Az antenna tartóoszlopot meg kellet magasítani, hogy a Masat-1 antennáit rá lehessen helyezni. A magasító toldalék, az antenna rendszer tartóinak tervezését Kulcsár Béla professzor végezte. Erre a szerelvényre került fel a napjainkban is működő 432 MHz-es és a 145 MHz-es antenna rendszer.

Néhány kép a helikális antennáról (a kép hátterében fedezhető fel).
Előtérben: Blaskó Sándor, Halvaksz Zoltán, Szalai Zoltán.

Budapest 2014. augusztusa
Dr. Gschwindt András
gschwindt@mht.bme.hu